Marciéknál

Szombaton reggel elkísértem Anyát a dolgozójába, mert ma vette fel az új fodrászt. Hazafelé jól bealudtam, de ennek ellenére is elég nyűgöske voltam szinte egész nap. El sem akartam mozdulni anya mellől. Ha egy lépésnél messzebb ment, már vad sikítozásba kezdtem. Ebéd után kicsit kiültem Anyával és Apával a teraszra addig amíg megsült az ebédjük, mert úgy döntöttek, hogy végre van annyira jó idő, hogy sütögessenek. Amíg Apa a húst sütötte, addig Én Anyával a salátát csináltam. Fincsi illata volt, de Én inkább pufit nasiztam, mert még túl fűszeres Nekem ez a fajta étel.
Délután anyáék bepakoltak Apa teherautójába (amit rettenetesen élveztem) , és átmentünk Marci barátomékhoz. Fantasztikusan éreztem Magam, és Anya végre lazíthatott 1 kicsit, mert Én elég jól elvoltam. Sőt Moncsi néni fantasztikus körtés muffinjából is elég sokat ettem. Pedig még 1 db fogam sincs, és ha nem pempős étel kapok, akkor a nyelvemmel szépen kilökdösöm a darabokat a számból. most pedig hevesen magyaráztam, hogy még kérek, amikor Anya nem adta elég gyorsan a falatokat. Remélem hamarosan Ő is süt Nekem ilyet. Nagyon tetszett, ahogyan ennyien kint ültünk a kertben és közben mindenki Marcival és Velem foglalkozott. Apa és Ata bácsi megnyírták a körtefát, ami tetszett, mert hasonló hangja volt, mint a porszívónknak. Aztán amikor már hűvösebb volt felmentünk Marci birodalmába, ahol rengeteg pompás játék volt, és Én azt sem tudtam, hogy mihez nyúljak, mivel játsszak. Szerencsére jó sokáig maradtunk és Én ezt a szuper délután egy gyors elalvással háláltam meg.