2009. április 16., csütörtök

Hétköznapok

Szóval, miután a húsvétom nagyon pörgős volt, kedden irtó nehezen viseltem, hogy megint a szürke hétköznapok jönnek.
Szeretek a Nagypapival és Anyával lenni, de hát ugye mégsem járok kézről kézre, nem szórakoztat folyamatosan valaki, nem megyünk a szüleimmel állandóan izgalmas, új helyekre. Ezért szegény Anyán töltöttem ki minden akaratomat, és nagyon nyűgöske voltam. Így Ő megfűzte délután a Nagypapit, hogy menjünk és vegyünk Nekem lábbelit. Nagyon kedves néni fogadott minket a boltban és hamarosan rá is találtunk 1 kényelmes szandira, amiben egész jól botorkáltam, ezért emellett döntöttünk. Fel is avattuk itthon, ahol Anya pillanatok alatt rájött, hogy nem volt túl jó ötlet világos színűt vennie, mert nem lesz sokáig ilyen a lábamon. Szerdán elmentünk a szokásos utunkra Ákos barátomékhoz. Amikor legutóbb voltunk még csak föld volt az udvarukon, de mostanra a szorgos szülők gyepszőnyeggel terítették be a kertet és így odakint játszhattunk egész nap. Ákos nagyon kedves volt Hozzám, csak valami miatt Én viseltem rosszabbul a közeledését. Tudom Én, hogy nem bántani akart, de mégis nagyon nehezen tűrtem, ha valamit mutatni akart és megfogta a kezem vagy meg akart simogatni. A hangulatom hazafelé sem változott meg és egész úton hangot is adtam ennek, amit Anya kicsit nehezen viselt, de hősiesen tűrt. Csütörtökön délután pedig Anya felpakolt és elvitt Zuglóba, hogy találkozhasson 2 barátnőjével, akiket már régen látott. Kati nénit régóta ismerem, de Manka nénit még csak egyszer láttam, mert Ő kint él Angliában. Nagyon jól érzetem magam, és nagyon élveztem Manka néni kisfiának, Patrick-nek a táraságát. Fociztunk és színes madarakat néztünk. Amikor hazaértünk akkor pedig segítettem Apának lenyírni a füvünket. Ebben nagy segítségünkre volt a Laci bácsitól kölcsönkapott fűnyíró traktor is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ilyen öregek vagyunk :)

Lilypie Fourth Birthday tickers Lilypie First Birthday tickers