Rékáéknál

Ma ellátogattunk Anyával 1 gimnáziumi barátnőjéhez, Judit nénihez és kislányához, Rékához, aki majdnem egyidős Velem. Anyáék már régóta szerettek volna találkozni és bemutatni Minket egymásnak, de kicsit nehezen ment a dolog. Ám ma délután végre átmentünk Kistarcsára. Réka nagyon aranyos és mosolygós kislány, akivel akár nyugodtan el is játszhattunk volna, mert olyan szuper játékai voltak, de sajnos Nekem ma meghint rossz kedvem volt. Illetve most már Anya kezd arra gyanakodni, hogy nehezen viselem a testi kontaktust, mint kézszorítás, lábfogdosás, stb. más gyerekek részéről. Szóval Én állandóan eljátszottam hattyú halálát, mikor Réka próbált kedvesen közeledni Felém, kölcsönadni a játékait. Utána persze alig lehetett leszedni Engem a zenélős izéjéről. Nagyon tetszett és azóta Anya erősen gondolkodik, hogy szerezzen-e Nekem is , mert olyan szépen elvoltam vele. Miután rájöttek a szüleink, hogy ebből nem lesz közös játék, rátértek a saját dolgaikra, tapasztalatokat és élményeket cseréltek. Anyának nagyon tetszett Réka kommandós közlekedése, és nagyokat derült rajta, illetve csodálkozva figyelte, hogy milyen szépen iszik önállóan itatóspohárból.Nagyon gyorsan elröppent az idő, és Nekünk jönnünk kellett haza, mert Apa nem vitt kulcsot magával, és kint rekedt a kertben. Hazaérve bosszúsan vettem észre, hogy lenyírta a füvet a szuper traktorral NÉLKÜLEM!