2010. június 27., vasárnap

Húú, de szuper kis hétvégénk volt :o)

A szombat reggel már jól kezdődött, mert Apa itthon volt és nem dolgozott:). Minden reggel megkérdezem, hogy "Hol van Apa?", de mindig csak azt a választ kapom, hogy Apa dolgozni ment, majd este jön. Most viszont Ő jött be Hozzám ébredéskor és cipelt át a nagy ágyba. Itt megnéztünk együtt pár mesefilmet, miközben megittuk a reggeli italainkat.

Aztán az itthoni ebéd utáni alvást kihagyva bepattantunk az autóba és kimentünk a Gyerekszigetre. Tavaly nagyon tetszett és Apáék úgy gondolták, hogy most még jobban fogom élvezni. Hát nem teljesen lett igazuk, de mégiscsak kimozdultunk 1 picit. Az idő kegyes volt hozzánk, mert nem esett és hőség sem volt. Volt körhinta, dodzsem, ugrálóvárak, állatsimogató és kreatív-sátrak. Sajnos az 1 óra alvás az autóban nem bizonyult jó ötletnek, mert elég komásan indultam a programoknak. De aztán megláttam a körhintát és kipattantam a babakocsimból, hogy "Arra!", és azonnal be akartam ülni. Viszont amint elindult Én keserves sírásba kezdtem és le kellett állítatni a hintát, hogy kiszállhassak. Aztán jött a következő probléma, amikor Anyáék nem engedték, hogy felmásszak a nagyoknak kialakított ugrálóvárra.Ezek után már a retro-tűzoltóautó sem érdekelt igazán. Majd az állatsimogatóban jelentettem ki tíz-perces sorbanállás után, hogy "Icsi fél". Hát ekkor Anya már eléggé le volt törve, viszont miután magunkhoz vettük 1 kis kürtös kalács és sajtos-tejfölös lángos utánpótlást, újfent nekivágtunk a programoknak. És képzeljétek a legsikeresebb játéknak a dodzsem bizonyult és az is csak az ütközések után :). Volt is nagy sírás, amikor ki kellett szállni :(.








Vasárnap reggel megint együtt pihentünk hárman az ágyban, majd együtt ebédeltünk Timiékkel és Patrikékkal. Aztán az alvás után elindultunk a jászberényi állatkertbe. Szuper kirándulóidőnk volt. Az állatkert pedig egyenesen fantasztikus. Rengeteg érdekes és aranyos állatot néztünk meg. Legjobban Mindenkinek a vidrák (akikhez Én be is akartam mászni) és a kenguru-mama a kicsinyével tetszett. Etettünk kecskéket is, akik elég agresszíven kéregették az ennivalót. Volt még ezenkívül jó kis játszótér és fagyiztunk is.









És végre fény derült arra, hogy az Általam hetek óta mondogatott "Pataim" mit is jelent. Íme:

Az egyik jó parkos téren találtunk lovakat is :)



Kár, hogy nincs mindig hétvége!

2010. június 24., csütörtök

Megint jobb az idő

Tegnap és ma végre megint nem esett az eső. Tegnap elmentünk Patrikkal és Timivel 1 közeli játszótérre, de végül inkább fagyiztunk egyet és rohangáltunk a játszótér mellett lévő bevásárló park előtti terepen. A játszótér sajnos nem az ilyen minimanóknak lett tervezve, így ezért inkább más szórakozási lehetőséget kerestünk.

(képekkel később szolgálhatunk)
Ma pedig újra bandáztunk.

Itt éppen hárman fiúk vigasztaljuk Dorinát :o)

Elbújtam :)

Felfedeztem a ház legszuperebb búvóhelyét :o)




2010. június 18., péntek

+ 1 gólyahír :)

A közeli családtagok és barátok már tudták egy ideje, de másoknak eddig Anyáék nem merték elmondani babonából. A szemfülesebbek már pár napja láthatták a másik vonalzót, hogy Kis testvérem lesz. A Doktor bácsi decemberre 12-re írta be Anyáékat, de majd meglátjuk, Ő is így gondolja-e :). Eddig minden vizsgálat és ultrahang jól sikerült. A bloggal kapcsolatban még nem döntöttünk, de azt hiszem minden marad majd így és inkább aranyos és okos Báttyként megosztom majd Vele :o)!

2010. június 17., csütörtök

Annya szülinapja

Timi barátnőm Anyukájának Anitának (Nekem csak Annya) még szombaton tartottuk meg a szülinapját. Volt minden jó és finom. Délelőtt felköszöntöttük tortával virággal és ajándékokkal, majd ebédeltünk 1 jót. A tortát Andi sütötte, csak kicsit másképpen mint máskor. Minden update-s volt rajta, a liszt, a cukor, a töltelék. Szerintünk nagyon finom lett!
Ebéd után szundítottunk 1 kicsit a délutáni buli előtt. Volt fagyi és sok-sok játék, főleg pancsolás, mert megint jól befűtöttek :).
Este aztán alig akartunk hazamenni!

2010. június 16., szerda

Kórház sztorim

Sajnos vasárnap este Anyáék elvittek az ügyeletre, mert egész nap alig ettem és ittam, illetve amit belém imádkoztak, azt is este 8kor kihánytam. Ekkor jobbnak látták, ha megmutatnak 1 orvosnak. Elég sokan voltak a Heim Pálban mire 9 körül odaáértünk és majdnem éjfél volt mire bejutottunk. Addigra már felszökött a lázam 39.4re, a torkom is csúnya volt és mivel ki is száradtam egy kicsit, így a Doktor néni és Anya közösen úgy döntöttek, hogy felvetetnek pár napra a kórházba, nehogy nagyobb gond legyen. Kaptam lázcsillapító kúpot és átmentünk 1 másik épületbe, hogy ott 1 másik doktor néni is megvizsgáljon. Itt megint várnunk kellett, és mire itt is túlestünk a vizsgálatokon, a vérvételen és a kanül behelyezésén a kezembe, addigra már hajnali 2 óra volt.
Külön szobát kértünk, ahol csak Én és Anya voltunk. Itt bekötötte 1 aranyos lány az infúziót és Én azonnal elaludtam. Szegény Anya viszont egész éjjel ott üldögélt az ágyam mellett, mert vigyáznia kellett, nehogy kikapjam álmomban a kanült, illetve mozdulatlanul is kellett tartani a kezem a folyamatos sóoldat-csöpögés miatt.
Másnap reggelre már sokkal jobban voltam. Lázam semmi, de nagyon fáradt voltam. Azt mondták, ha 24 órán keresztül láztalan vagyok, iszom és eszem rendesen akkor akár már másnap haza is mehetünk. Így tehát Anya és Én nagyon figyeltünk mindenre.
Apa mindent behozott amit csak kértünk, és tényleg semmit sem felejtett el, ami nagy dolog Tőle :). Szinte egész délelőtt Velünk volt, így délután már dolgoznia kellett, de Nagyi bejött helyette. Ekkor már kutya bajom sem volt :o). Sőt inkább újult erővel vetettem bele Magam a játékba: rohangáltam, sikítoztam, vonatoztam a fa vonatokon, madarakat kergettem, virágot szedtem és ültettem. Estére új kötést kellett tenni a kezemre, mert annyira piszkos lett :-).
Éjszakára már nem kellett infuzió, mert addigra teljesítettem az előírt enni és innivaló mennyiséget és a lázam sem ment 36.5 fölé.
Kedd hajnalban viszont átkértem Magam Anya mellé a felnőtt nagyágyba, ahol nem zörgött alattam a zacskóba csomagolt szivacs és csörgött az ágy széle ha hozzáértem. Úgyhogy Anya megint nem tudta kipihenni magát, viszont helyette is pihentem Én.
És mivel kedd reggel sem voltam lázas és a sebek is elmúltak a torkomról (ami a fő oka volt a lázamnak), ezért a doktor néni hazaengedett a déli vizit után.

Hát röviden ennyit a szerencsésen végződött vírusos Rhinopharyngitisemről. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt, hála az erős szervezetemnek és Moncsi néni segítségének :o)! Az élmény sem hagyott bennem túl mély és rossz nyomot, hiszen Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Mindenkinek volt Hozzám mindig 1 jó szava és Anyát sem kezelték le, hanem mindig válaszoltak minden kérdésére kedvesen. A kaja és a szállásunk sem volt pocsék. Egyedül a folyamatos fenékben való hőmérőzés esett rosszul, ami miatt még mindig tartok, amikor Anya tisztába akar tenni, de hamarosan ez is elmúlik!





2010. június 9., szerda

Medencés buli

Végre itt a napsütés és a meleg. Így végre előkerült a "tavaly megvásárolt, de 1 percet sem használt" gyerekmedencénk. Fel is avattuk sok-sok pancsolással és csúszással!




Aztán persze amikor már a nagy meleg alábbhagyott a Szüleinkből is kitört a gyerek és belekezdtek 1 nagy locsolkodásba. Persze azért Mi sem maradhattunk ki belőle :o). Főleg Andi kapott sokat, de Anita, Apa és Gyugyó sem maradt túl száraz :).




És végül a fotós is kapott :)

Ilyen öregek vagyunk :)

Lilypie Fourth Birthday tickers Lilypie First Birthday tickers