Kórház sztorim

Sajnos vasárnap este Anyáék elvittek az ügyeletre, mert egész nap alig ettem és ittam, illetve amit belém imádkoztak, azt is este 8kor kihánytam. Ekkor jobbnak látták, ha megmutatnak 1 orvosnak. Elég sokan voltak a Heim Pálban mire 9 körül odaáértünk és majdnem éjfél volt mire bejutottunk. Addigra már felszökött a lázam 39.4re, a torkom is csúnya volt és mivel ki is száradtam egy kicsit, így a Doktor néni és Anya közösen úgy döntöttek, hogy felvetetnek pár napra a kórházba, nehogy nagyobb gond legyen. Kaptam lázcsillapító kúpot és átmentünk 1 másik épületbe, hogy ott 1 másik doktor néni is megvizsgáljon. Itt megint várnunk kellett, és mire itt is túlestünk a vizsgálatokon, a vérvételen és a kanül behelyezésén a kezembe, addigra már hajnali 2 óra volt.

Külön szobát kértünk, ahol csak Én és Anya voltunk. Itt bekötötte 1 aranyos lány az infúziót és Én azonnal elaludtam. Szegény Anya viszont egész éjjel ott üldögélt az ágyam mellett, mert vigyáznia kellett, nehogy kikapjam álmomban a kanült, illetve mozdulatlanul is kellett tartani a kezem a folyamatos sóoldat-csöpögés miatt.

Másnap reggelre már sokkal jobban voltam. Lázam semmi, de nagyon fáradt voltam. Azt mondták, ha 24 órán keresztül láztalan vagyok, iszom és eszem rendesen akkor akár már másnap haza is mehetünk. Így tehát Anya és Én nagyon figyeltünk mindenre.

Apa mindent behozott amit csak kértünk, és tényleg semmit sem felejtett el, ami nagy dolog Tőle :). Szinte egész délelőtt Velünk volt, így délután már dolgoznia kellett, de Nagyi bejött helyette. Ekkor már kutya bajom sem volt :o). Sőt inkább újult erővel vetettem bele Magam a játékba: rohangáltam, sikítoztam, vonatoztam a fa vonatokon, madarakat kergettem, virágot szedtem és ültettem. Estére új kötést kellett tenni a kezemre, mert annyira piszkos lett :-).

Éjszakára már nem kellett infuzió, mert addigra teljesítettem az előírt enni és innivaló mennyiséget és a lázam sem ment 36.5 fölé.

Kedd hajnalban viszont átkértem Magam Anya mellé a felnőtt nagyágyba, ahol nem zörgött alattam a zacskóba csomagolt szivacs és csörgött az ágy széle ha hozzáértem. Úgyhogy Anya megint nem tudta kipihenni magát, viszont helyette is pihentem Én.

És mivel kedd reggel sem voltam lázas és a sebek is elmúltak a torkomról (ami a fő oka volt a lázamnak), ezért a doktor néni hazaengedett a déli vizit után.

Hát röviden ennyit a szerencsésen végződött vírusos Rhinopharyngitisemről. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt, hála az erős szervezetemnek és Moncsi néni segítségének :o)! Az élmény sem hagyott bennem túl mély és rossz nyomot, hiszen Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Mindenkinek volt Hozzám mindig 1 jó szava és Anyát sem kezelték le, hanem mindig válaszoltak minden kérdésére kedvesen. A kaja és a szállásunk sem volt pocsék. Egyedül a folyamatos fenékben való hőmérőzés esett rosszul, ami miatt még mindig tartok, amikor Anya tisztába akar tenni, de hamarosan ez is elmúlik!