Szóval kedden a jó időre való tekintettel megint elsétáltunk a közeli játszótérre, ahol hamarosan Én elaludtam ( végre! – Anya írta) és csak indulás előtt ébredtem fel, mert már éhes voltam. Amíg Én szundítottam, addig a barátaim játszottak, az anyukák pedig pletyiztek 1 picit az élet nagy dolgairól, köztük az apukákról. Még szerencse, hogy Én aludtam, mert Nekem is lett volna hozzá pár szavam, hiszen amióta beindult a kertészeti szezon, azóta alig látom az Én Drága Apukámat. Pedig még azt is megtanultam mondani, hogy Appa, de sajnos így sincs többet Velünk :(. Remélem hamarosan változik a helyzet!!!!!!
Szerdán végre Anyának nem kellett sokáig könyörögnöm és elvitt megint Ákos barátomhoz. Mikor megérkeztünk Ákos még aludt, de Én addig amíg fel nem ébredt nagyon halkan és szépen eljátszottam a játékaival. Anya alig ismert Rám. Legjobban a méhecskés-tologatós játéka tetszett most, mert érdekesen hajlottak és pattantak a csápjai. Mikor végre a barátom kialudta magát elkezdődhetett a tombolás. Csakhogy Nekem elég mimóza lett a lelkem és Ákos hiába próbált Velem játszani Én egy idő után pityeregni kezdtem. Talán azért, mert Ő már ügyesen tud egyedül járni, de Én még nem, és félek Anya védelmező kezei nélkül elindulni. Szóval Ákos hiába próbált a függönyhöz húzni játszani, Én csak pár perc múlva mentem utána.
Viszont utána megint jót bújócskáztunk, aztán élveztük, ahogy Anyáék tiszta pelust akarnak ránkadni.
Ebéd után, miután segítettünk Kriszti néninek elmosogatni, elmentünk sétálni és olyan szépen sütött a napocska, hogy teljesen nekivetkőztünk. Közben Én megint elszundítottam – nem is értem miért mondja Anya, hogy rossz alvó? vagyok. Addig Ákos köveket dobált a közeli tóba az Ősökkel. Utána a Ákosék még félkész kertjében szorgoskodtunk, ahol míg Ő és Kriszti néni söprögettek, addig Én napoztam a teraszukon. 
Ám megint eljött a búcsú perce és Én nagyon szomorú voltam, mert megint irtó pompásan telt a napunk. Lehet, hogy megfűzöm Anyát, hogy menjünk jövő héten is :)!!!
Szerdán végre Anyának nem kellett sokáig könyörögnöm és elvitt megint Ákos barátomhoz. Mikor megérkeztünk Ákos még aludt, de Én addig amíg fel nem ébredt nagyon halkan és szépen eljátszottam a játékaival. Anya alig ismert Rám. Legjobban a méhecskés-tologatós játéka tetszett most, mert érdekesen hajlottak és pattantak a csápjai. Mikor végre a barátom kialudta magát elkezdődhetett a tombolás. Csakhogy Nekem elég mimóza lett a lelkem és Ákos hiába próbált Velem játszani Én egy idő után pityeregni kezdtem. Talán azért, mert Ő már ügyesen tud egyedül járni, de Én még nem, és félek Anya védelmező kezei nélkül elindulni. Szóval Ákos hiába próbált a függönyhöz húzni játszani, Én csak pár perc múlva mentem utána.
Viszont utána megint jót bújócskáztunk, aztán élveztük, ahogy Anyáék tiszta pelust akarnak ránkadni. Ebéd után, miután segítettünk Kriszti néninek elmosogatni, elmentünk sétálni és olyan szépen sütött a napocska, hogy teljesen nekivetkőztünk. Közben Én megint elszundítottam – nem is értem miért mondja Anya, hogy rossz alvó? vagyok. Addig Ákos köveket dobált a közeli tóba az Ősökkel. Utána a Ákosék még félkész kertjében szorgoskodtunk, ahol míg Ő és Kriszti néni söprögettek, addig Én napoztam a teraszukon. Ám megint eljött a búcsú perce és Én nagyon szomorú voltam, mert megint irtó pompásan telt a napunk. Lehet, hogy megfűzöm Anyát, hogy menjünk jövő héten is :)!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése