


Ma pedig elmentünk Rákoshegyre szemvizsgálatra. Anya úgy döntött, hogy megnézeti a szemem, mert lehetségesnek tartotta, hogy az Ő rossz genetikáját örököltem. És mivel Ő jobban hisz a megelőzésben, mint a baj orvoslásában, ezért voltunk a vizsgálaton. Pont elaludtam mire odaértünk, és több mint 2 és fél órán át űztem ezt a tevékenységet. Anya alig akarta elhinni, és kicsit morcos is volt, hogy ennyi időt töltött az autóban ülve, miközben itthon is lett volna mit csinálnia. A vizsgálós néni nagyon aranyos volt és Én azonnal barátkozni kezdtem volna, de Ő leoltotta a lámpát és valami furcsa géppel világított a szemembe. Ez a valami közben azért izgalmas hangokat adott ki. Aztán Anya szomorú lett a eredmény hallatán, ugyanis tényleg van egy kis elváltozás a szememnél, de a néni szerint ez még nem dráma, csak figyelni kell. Még mondott pár dolgot Anyának, de Én azokat már nem értettem, így inkább elmentem játszani. Délután pedig a Nagypapival és Nagyival voltunk itthon hármasban és Én megint angyalka voltam!












Ebéd közben pedig még huncutkodtam is, amikor többszöri próbálkozásra végre sikerült beledobnom a labdámat Kriszti néni fagyijába :).

Nagyon gyorsan elröppent az idő, és Nekünk jönnünk kellett haza, mert Apa nem vitt kulcsot magával, és kint rekedt a kertben. Hazaérve bosszúsan vettem észre, hogy lenyírta a füvet a szuper traktorral NÉLKÜLEM!




Aztán a jól végzett munkáért cserébe Apa meghívott minket 1 jó kis ebédre. Finom volt, de Anya szerint a helyi éttermeknek még fejlődniük kell 1 picit mind kínálat, mind tisztaság terén, viszont a vendégszeretet, az fantasztikus :). 

Sokat játszottunk és Én megint Balázs körül legyeskedtem. Az első találkozásunk óta odavagyok érte, és állandóan figyelem. Most is sokat bohóckodtunk, nagyon boldogan játszottam Vele.
Sajnos ennek a napnak is vége lett, és Anya csak reménykedhet, hogy holnap nem leszek megint nagyon nyűgös ezután a pörgős hétvége után. Majd meglátjuk :)!
Szerdán elmentünk a szokásos utunkra Ákos barátomékhoz. Amikor legutóbb voltunk még csak föld volt az udvarukon, de mostanra a szorgos szülők gyepszőnyeggel terítették be a kertet és így odakint játszhattunk egész nap. Ákos nagyon kedves volt Hozzám, csak valami miatt Én viseltem rosszabbul a közeledését. Tudom Én, hogy nem bántani akart, de mégis nagyon nehezen tűrtem, ha valamit mutatni akart és megfogta a kezem vagy meg akart simogatni. A hangulatom hazafelé sem változott meg és egész úton hangot is adtam ennek, amit Anya kicsit nehezen viselt, de hősiesen tűrt. 
Csütörtökön délután pedig Anya felpakolt és elvitt Zuglóba, hogy találkozhasson 2 barátnőjével, akiket már régen látott. Kati nénit régóta ismerem, de Manka nénit még csak egyszer láttam, mert Ő kint él Angliában. Nagyon jól érzetem magam, és nagyon élveztem Manka néni kisfiának, Patrick-nek a táraságát. Fociztunk és színes madarakat néztünk. 
Amikor hazaértünk akkor pedig segítettem Apának lenyírni a füvünket. Ebben nagy segítségünkre volt a Laci bácsitól kölcsönkapott fűnyíró traktor is.

















