Szombaton délelőtt Apának programja volt, ezért Én elmentem Anyával a dolgozójába a mosatlanokért. Aztán pedig segítettem Neki itthon a házimunkában. Délután hivatalosak voltunk egy újabb szülinapi buliba. Most a szomszéd Zsiga bácsi ünnepelt. A tavalyi bulin is ott voltam már, csak akkor még Anya rejtegetett a pocakjában. Nagyon sokat pörögtem, mert sok gyerek volt. Állandóan követtem valakit. Először a kislányok aszfaltrajzait bámultam, de hamarosan teljesen lenyűgöztek a nagyfiúk. Olyan gyorsan futkostak és bicikliztek, hogy alig bírtam tartani az iramot Velük. De sajnos hamar eljött a lefekvés ideje és hazamentünk, de fürcsi után Apa még visszanézett pár órára.
Vasárnap átmentünk a Nagypapiékhoz, ahol megünnepeltük 1 fincsi ebéddel Keresztapu névnapját. Szuper érdekes és új dolgok voltak a kertjükben, és Én megint csak mentem és mentem. A Nagyi pedig szólt Anyának, hogy állandóan túlöltöztet és legyen szíves végre nyárias ruhákat rámadni. Ezért végre rövid bodyban futkoshattam, viszont ezzel egyidőben megszereztem az első bibimet is a térdemen! Annyira elfáradtam, hogy Anyának nem telt bele sok idejébe, hogy elaltasson a kertben.
Hétfőn pedig végre megint elmentünk Ákos barátomékhoz. Nagyon jó volt, és Anya örömére végre nem sírtam el magam állandóan, amikor Ákos meg akarta fogni a kezem. Többé kevésbé nyugodtan telt a nap: füvet nyírtunk, gazoltunk, locsoltunk, vezetgettünk. Kriszti néni még egy kis medencét is elővarázsolt. Sajnos Nekem nem nagyon tetszett a pancsolás, inkább csak üldögéltem és élveztem, ahogy Ákos fröcskölt. Ám veszekedtünk is, és Anyáék rájöttek hogy ezentúl már nem lesz Velünk olyan könnyű dolguk, hiszen elkezdődött az „Enyém-Tied, ami Nálad van éppen Nekem kell„ korszakunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése