A Nagy ho-ho-ho horgász hétvége

Szombaton végre elmehetett Apa horgászni. Csatlakozott hozzá Patrik és Máté Apukája is, Pisti bácsi és Laci bácsi. Az Én Apukám szokás szerint hozta a formáját! Nem elég, hogy reggel elaludt (pedig Ő volt a sofőr), de még a horgászbotjait is itthon hagyta :). Hát igen, kicsit feledékeny – már említettem :)!!!
Én a délelőttöt itthon töltöttem Anyával és Nagyival, aki átjött hozzánk, hogy ne legyünk egyedül. Ugye milyen aranyos?!
Délután pedig a több anyukával Apuék után indultunk, mert már hiányoztak Nekünk. Amikor már a tó közelében jártunk( ami Úriban van), akkor mint a filmekben egyszer csak megjelent 1 sereg birka és majdnem elállták az utunkat, de szerencsére mi gyorsabbak voltunk és még időben átjutottunk. Anya viszont kipattant, hogy megörökíthesse, hiszen nem mindennapi látvány volt Neki, városi lánynak.

Amikor megérkezünk a tóhoz, újabb nehézségbe ütköztünk, a halőrbe. Képzeljétek azt hitte, hogy csalni akarunk és nem akart beengedni minket 2 kocsival. Hiába mondtuk, hogy csak látogatóba jöttünk és 5 pici gyerek van Velünk, nem hitte el. De aztán azért mégis sikerült meggyőzni és megérkeztünk! Apuéknak sajnos nem volt túl sok, nagy kapásuk, de azért bizonygatták, hogy nem az a fontos, hanem a horgászat élménye. Na persze! Mi gyerekek nagyon élveztük a kalandokat és annyira felpörögtünk, hogy a szüleink alig bírtak velünk. Este 8ig maradtunk és indultunk együtt haza, de ez sem ment unalmasan, hiszen elakadtunk egy gödörben, amikor 1 nagy pocsolyát próbáltunk kikerülni. Laci bácsi, Kati néni és Anya emelték ki Ando néni kocsiját, aki szegény azt hitte még a tengelye is kettétört. De szerencsére csak kicsit fennakadt és után mehetünk tovább hazafelé.

Vasárnap - dacolva az időjárással - a szüleink megfőzték a halászlevet. Közben jót iszogattak, nasiztak és beszélgettek, de főleg szívták egymás vérét! A halászlé-party fél11ig tartott, de Én már 10kor kidőltem és aludtam is reggel fél 8ig, Anyáék örömére.