Én és a kert

Szerintem sokan tudják, hogy az Én Apukám egy kicsit feledékeny :), de azért jó kertész. És úgy látszik a fülein kívül sikerült a kert szeretetét is örökölnöm tőle. Amikor még szinte ki sem nyíltak reggel a szemeim, akkor Én már ott állok a terasz ajtónál és verem, hogy ki akarok menni. Amikor pedig végre kiszabadulok, akkor csak megyek és teszek- veszek. Ez így volt ma is. Miután felkeltem a délutáni alvásból Anyával és Apával kimentünk és egész délután átdolgoztam. Szerencsére Anya nem volt szívbajos és először meztelenkedhettem, aztán pedig csak 1 naci volt rajtam. Szuper volt pelenka nélkül, és bár történtek balesetek, de Anyánál mindig volt még 1 másik naci váltásra. Szóval kimertem a fölösleges vizet a cserepekből, összetakarítottam a követ, kigazoltam a sziklakertet és szétpakoltam, mert túl nagy volt a rend.

A nehéz munka után pedig 1 jót hancúroztam Apával és a kutyikkal.