2010. január 31., vasárnap

Életem legnagyobb hava

2 napig csak esett és csak esett. Nagyon tetszett a dolog, mert ebben az évben megszerettem a havat és a szánkózást. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy a nagy hó sem mindig jó, mert nehéz benne csúszni, menni és a szüleinknek is sokkal keményebb munka a Mi húzásunk. Viszont szép, és ha 1 kicsit le van tömörítve, akkor mindjárt szuperjó!
Szombaton délután pár reménytelen csúszási kísérlet után Timivel és Patrikkal inkább a húzatásunk mellett szavaztunk, és képzeljétek találkoztam életem 1. hóemberével is.

Aztán vasárnapra ennyi hó esett és még szegény Masni és Szaffi is így nézett ki minden kimenetelük után.
De aztán megint megpróbálkoztunk a csúszással és 1 jópofa kis tárgy (hóval megtömött zacskó) segítségével mentünk párat.

Közben Patrikéknál is lett hóember:), illetve hóasszony:o)

Szerettem volna hintázni is, de megakadt a lábam a hóban.
De vasárnap délutánra sokat javult a csúszó-helyzet a zacskós csúszás és a hólapátolásnak köszönhetően:). Csak sajnos Anya felejtette el használni a gépét! Hazafelé még (hó)angyalt is láttunk.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik ez a zacskón csúszás, és milyen vagány Ricsi, hogy ilyen ügyesen egyedül :-))) Haláli. Úgy látom mindenki nagyon élvezi a havazást/szánkózást/hóemberépítést. Nálunk az utcában nem csak hóember van, hanem egy nagy jegesmedve is. Annyira jól néz ki, aki arra jár lefotózza. Kreatív egy társasház :-)))

    u.i.: a kutyuk is aranyosak :-))

    VálaszTörlés
  2. de jó nagy hó!nálunk egyre fogy:(

    VálaszTörlés

Ilyen öregek vagyunk :)

Lilypie Fourth Birthday tickers Lilypie First Birthday tickers