Szobafogság és következményei

Szombaton délelőtt Anyával kint voltam a kertben és mivel már jobb idő volt -az előző napokhoz képest-, ezért Anya nem tett semmilyen dugót (cumit) a számba a hideg ellen. Na ennek meg is lett a következménye, mert a délutáni alvásból már berekedve ébredtem. Semmilyen más megfázással kapcsolatos tünetet nem produkáltam, csak a mutáns hangom volt. Így nem mentünk délután se sétálni, és a barátaimmal sem találkozhattam, nehogy mégiscsak valami bajom legyen és megfertőzzem Őket. Szóval a feladat adott volt: 1 energiabomba gyereket 4 fal között tartani minél kisebb harc és hiszti árán. A szüleim ki is tettek magukért, mert egész délután szórakoztattak, de sajnos a baleseteket nem tudtuk elkerülni így sem, és Én a napot több tucat kék folttal végeztem. Az egyik igencsak csúnyára sikeredett(közvetlenül a szememnél), mert most úgy nézek ki, mint aki a box-világbajnoki címét védte meg a hétvégén :)! Sajnos a szobafogság maradt még vasárnap is, de szerencsére Apáék annyira kitöltötték minden pillanatomat, hogy minden várakozással ellentétben Én egyszer sem kezdtem ütögetni az üvegajtót, hogy ki akarok menni. De íme pár kép illusztrációnak :):

Azért segítettem is!

Itt éppen mászó-tudományomat mutatom meg, illetve később jót bujócskáztunk Anyával
(az Ő lába lóg ki az alagutból)

Lazítottam is néha!

Játszottam a kutyusokkal!
De most jut eszembe! Lehet, hogy ezért a sok dologért az a fekete kiscica a hibás, akit pénteken simogattunk Patrikkal?! Pedig nem is volt 13!