Minden nap úgy ébredek - illetve ébreszt Ricsi vagy Orsi:) - hogy elhatározom, ma bepótolok pár dolgot az elmaradásaimból( Barátok felhívása, blogírás, stb), de amikor este, illetve éjszaka bezuhanok az ágyba megint szomorúan veszem tudomásul, hogy semmivel sem jutottam előrébb.
Tudom ez ezzel jár, de annyira hozzászoktam már bizonyos dolgokhoz amióta Ricsi már kicsit nagyobb és önállóbb lett, hogy most nehéz megint a 2-3 órás periódusokkal megbarátkoznom :o).
Viszont imádom ahogy Ricsi megszeretgeti a Tesóját vagy amikor 1 vásárlásból hazatérvén Apukájával hoz Nekem valamit a közértből, mert gondolt Rám! És elolvadok amikor reggel Orsi széles mosollyal üdvözöl és még hangot is ad hozzá vagy amikor csak néz tágra nyílt szemekkel!
Szóval röviden ennyit arról, hogy miért nem sikerül többet ide írnom, pedig nagyon szeretnék, még akkor is ha minden napunk szinte azonosan telik.
Azért fényképezni szoktam, ha el nem felejtem:) Bár jó lenne 1 profi fotós a szomszédba:).
1 Családi összejövetel
Én kis Konyhatündérem








Orsi

Csokraim az Én Drága és Megértő Férjecskémtől
