Tesó hírek :)

Pénteken Apa és Anya 4D ultrahang vizsgálatra mentek. Én addig itthon maradtam Mamával és kint a kertben vártam haza a Szüleimet, akik meglepő hírrel értek haza. Ugyanis most lett szinte biztos , hogy mégsem Öcsikém lesz, hanem Húgom :o).

Jupiter

Egyik este a Telihold mellett megjelent 1 másik fényes pont az égen, amire Anya azt mondta, hogy a Jupiter. Én hittem Neki :)

Boldog szülinapot Papa :)

Úgy látszik 2010 a kerek szülinapok éve a családunkban. Először Anya Keresztanyukájának volt X0 szülinapja, aztán az anyai NagyPapám volt 80 éves, most hétvégén pedig nagy buli keretében megünnepeltük az apai NagyPapám 60. szülinapját.

Ez egy meglepi party volt. Papa úgy tudta, hogy páran leszünk, de végül meg lettek hívva régen látott ismerősei is, így végül 18an köszöntöttük fel. Szerencsére minden terv szerint alakult és Papa meg is volt lepve rendesen, úgy hogy a szava is elakadt pár percre (ami nagy szám Nála :o)). Az idő reggel még elég esős és borúsnak mutatta magát, de mire megérkeztek a Vendégek és elkészült az ebéd már szikrázó napsütésben nevetgéltünk a kertben. Mindenki nagyon jól érezte magát, Mi Kincsi unokatesómmal pedig egész délután együtt játszottunk és huncutkodtunk. A buli végül fekvési idő után ért véget, amit Én nagyon élveztem, és annyira fel voltam pörögve, hogy alig tudtam elaludni.

Kellemest a még kellemesebbel

Előző héten végre elmentünk Ákosékhoz. Már nagyon régen jártunk Náluk, pontosabban 6 héttel ezelőtt, mielőtt Fanni megszületett volna.

Nagyon vártuk Anyával, de sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ezért majdnem nem is mentünk, mert Anya nem akart zuhogó esőben autópályán vezetni. De aztán győzött a kíváncsiság és nekiindultunk lassan és biztosan, de csak a délutáni alvás után.

Mikor odaértünk Fanni éppen aludt és Engem nagyon nehéz volt meggyőzni arról, hogy Őt most nem kell felébreszteni :). Ákossal szépen és aranyosan eljátszottunk, amíg Anyáék beszélgettek. Majd mikor végre Fanni felkelt Én érdeklődve és kíváncsian figyeltem, ahogyan Kriszti néni megeteti és tisztába teszi. Fanni nagyon édes és aranyos kislány, de nem nagyon értettem, hogy miért sírdogál és nem beszél érthetően, illetve miért nem jön Velünk játszani!

Anya egyébként rettentően kíváncsi volt a reakcióimra, és elégedettséggel nyugtázta, hogy nem voltam se hisztis, se erőszakos az ottlétünk ideje alatt, sőt teljes nyugalommal viseltem azt is, amíg Ő babázott.

Tehát van remény a Tesómmal is Anyáék számára, ha Ők is ügyesen veszik az akadályokat majd télen :o)!

Megint Boribon

Hétfőn délelőtt -1 év kihagyás után- elmentünk Timivel és Patrikkal a Boribon kuckóba. Tavaly 1x Anya már elvitt Engem, de akkor még túl pici voltam, hogy a többiek után tudjam csinálni a feladatokat. Most viszont, hogy már Nagyfiú vagyok mindenből kivettem a részem. Futkároztam babzsákkal a fejemen, végigcsináltam az ügyességi feladatokat, segítettem a labdagyűjtésben és gitároztam is 1 picit. Néha gondjaim voltak a lassú feladatokkal (guggolás, megállás) 1-1 futkározás után, de Móni néni azt mondta, hogy látja a mozgás a lételemem :o). Úgyhogy Anyával úgy döntöttünk, hogy ezentúl is hétfőnként részt veszünk az órákon.

Megy a gőzös...

Vasárnap délután végre ülhettem vonaton :o)!!!! Anitának támad az ötlete és Anya kapott rajta, szerencsére :).

Alvás után elautóztunk a közeli vonat-állomásra és felpattantunk a vonatra a Keleti felé. Nagyon nagy élmény volt a számomra (és ahogyan hallottam Anyáéknak is ), hiszen eddig csak külsősként láttam ezeket a szuper kis sihuhuk-at. 1 aranyos bácsi szinte azonnal átadta a helyét Nekünk, így nyugodtan és kényelmesen roboghattunk célunk felé. Aztán megérkezett a kalauz néni, akinek varázstáskájából jött a jegy, nem kis ámulatunkra. Majd mikor befutottunk a Keletibe, elsétáltunk a régi Köztársaság térre (sajnos nem tudom most hogy hívják-Anya). Ez nagy élmény volt Anyának, hiszen amikor még Ő volt olyan kicsi, mint Én , akkor Őt hozta ki Mama és Papa ide játszani. Mondta is, hogy sokkal nagyobbra emlékszik, mint amekkora most a játszótér. Nekünk Timivel se kellett 2x mondani, hogy mehetünk játszani, és már fent is voltunk a magas csúszdán, aztán a hintán, és a többi érdekes játékon. De csak 1 óránk volt a hazafelé menő vonatig, így hamarosan visszasétáltunk a pályaudvarra. Éppen hogy elkaptuk a vonatunkat és már robogtunk is hazafelé, majd még mászókáztunk egyet a rákoscsabai bicikli tárolón.

Volt is mesélnivalóm Apának:) és ugyan este a sok élménytől nehezen aludtam el, de másnap Anyának kellett kelteni, hogy a hasamra süt a nap :o)

Helikopter nap

Aki ismeri az anyai Mamámat az tudja, hogy imád szervezkedni és segíteni. Szinte ez élteti. Így izgatottan mentünk el a következő általa szervezett programra a rákoshegyi Helikoper lakóparkba, ami nagyon érdekesnek tűnt. Velünk tartott Timi barátnőm és Anita is.
Senki ne gondoljon több 100m2-en elterülő sátrakra és híres fellépőkre, de aki akarja az igazán jól érezhette magát. Sajnos az idő nem volt túl kegyes hozzánk, ami a napsütést és a meleget illeti, de azért legalább nem zuhogott egész nap az eső. Voltak kézműves sátrak, ahol lehetett sokat ügyeskedni, volt póni lovaglási lehetőség, modell repülők szálltak az égen, nagy bográcsban főztek finomat, volt gyerek játszó-sarok ügyességi játékokkal és volt 1 szupi kis játszótér. Anyáék beszélték is, hogy milyen jó lenne 1 hasonló legalább közel Hozzánk!

De az igazán fantasztikus dolog 5 órakor érkezett, 1 igazi hőlégballon. Az elején Mi Timivel meg voltunk róla győződve, hogy ez 1 ugrálóvár, de aztán elszállt minden bátorságunk amikor elkezdték felfújni. Érdekes volt, de nagyon hangos és félelmetesen nagy. Én sírva is fakadtam, amikor a Mama ment fel (Jajaj, Mama elment úú lufi!), ugyanis fel lehetett szállni vele pár méter magasba, majd visszahúzták az embereket. És mivel percek múlva is vigasztalhatatlan voltam, sőt egyáltalán nem mutattam jelét a megnyugvásnak, így Anyáék jobbnak látták hazamenni. (Pedig tudom, hogy a Szüleink szívesen kipróbálták volna, na de a Mama megígérte, hogy jövőre is leszervezi és talán akkor :o)!)