Tóalmáson jártunk

Vasárnap meglátogattunk apai Nagyszüleimet a telkükön, Tóalmáson. Ez 1 szuper nagy kert 1 kis nyaralóházzal, ahol Nagyi és Nagypapi mindig azon munkálkodik, hogy zöldségeket és gyümölcsöket termesszenek. Nekik köszönhető, hogy amióta elkezdtem szilárdat enni, szinte csak az Ő kertjükben termett bio-finomságokat kapom és nem kell kétes eredetű dolgokat ennem. Millió köszönet érte!!!

Én is kivettem a részem ám a munkából

Utána rámfért 1 kis pihenés

Egy rég nem látott barát látogatása

Előző héten végre megint találkozhattam Rékával Judit néni lányával. Rég taliztunk már, jó pár hónapja. Anya szerint rettenetesen hasonlítunk egymásra mint külsőre, de főleg energetikailag, hiszen mindketten örökmozgók és veszélyesek:) vagyunk. Réka szerencsére nem volt túl félős, így nem kellett sokat játékba hívni. Minden játékomat kipróbáltuk, előpakoltuk a többszáz labdát, nasiztunk és bújócskáztunk is. Bár voltak némi erő- és akaratfitogtatások is, de azért nagyon jól elvoltunk. Sajnos megint nem voltam túl jó házigazda, de szerencsére Réka viszont kompenzálta ezt a toleranciájával. Igazából minden problémát megoldottunk egymást közt, így Anya és Judit néni sokat pletyizhettek és beszélgethettek. Remélem nem kell megint hónapokat várnom, hogy újból találkozhassunk!!!

Hálás vagyok

Először is köszönet LiliNortianyunak a játékért, akinek hála rájöttem mennyi dolog is van a Mi életünkben is , amiért hálás lehetek :)!

Hálás vagyok, amikor reggel a párom mellett ébredhetek fel, akivel jóban-rosszban együtt vagyunk.
Hálás vagyok Ricsiért, aki egészséges és vidám kisfiú, minden hisztije ellenére :)
Hálás vagyok a saját és a párom családjáért, akik az elmúlt évek alatt óriási támaszt nyújtottak, és mindig mellettünk álltak.
Hálás vagyok, hogy Mi is egészségesek vagyunk, van tető a fejünk felett és van mit ennünk.
Hálás vagyok a barátaimért, akikre mindig számíthatok, és ha bármi baj van, akár az éjszaka közepén is felhívhatom ŐKET.
Hálás vagyok azokért az Emberekért, akikkel munkám során találkoztam, mert sokat tanultam Tőlük, és akik a mai napig nem felejtettek el.
Hálás vagyok a Családokért az utcánkban, akik megszépítik a mindennapjainkat és vidámságot csempésznek a fáradt délutánokba :).
És végül hálás vagyok mindenért, ami jó és nem rossz az életemben - ez olyan hosszú lenne, hogy nem is fárasztok vele senkit.

Azt hiszem röviden ennyi, bár ahogy írom a szavakat, egyre több dolog jut az az eszembe, viszont Ricsi mindjárt felébred és Ő hálás lenne, ha bemennék Hozzá.

Én továbbadom a játékot Patrikanyunak , Timinek és Blankának, Bettyónak és Mayának!

Autómentes nap

Ma délelőtt lebuszoztunk (most ültem először rajta) Timi barátnőmmel és a szüleinkkel Keresztúrra, hogy megnézzük az autómentes programokat. Szerencsére szép időnk volt. Bár induláskor még hideg, de később olyan meleg lett, hogy még jégkását is ittunk, sőt fagyiztunk is. Volt ott lovasbemutató és póni-lovaglás, sok-sok árus és játszóvárak. Sajnos mivel 10kor kezdődtek a programok, ezért nem maradhattunk sokáig, de így is nagyon bejött minden, főleg az ugrálóvár. Nagyon bátor voltam hiszen Anya nélkül egyedül be mertem mászni mindenhova Timivel.

Találkozások

Hétfőn délelőtt végre megint találkozhattam Marcipánnal, ugyanis Moncsi nénivel meglátogattak Minket. Sajnos nem voltam túl kedves házigazda, mert mindig pont azzal az autóval és játékkal akartam játszani, ami Marci kezében volt. De szerencsére Ő már okos nagyfiú és jól vette a kitöréseimet :). Ráadásul Anya vett nemrég 1 autó-kilövős játékot az egyik bevásárló központban, és most úgy gondolta itt az ideje, hogy összeszereljük. Kapóra jött Neki Moncsi néni több éves szerelési gyakorlata, így hamarosan már állt a pálya, de sajnos a gyártási hibát nem sikerült orvosolniuk (hiába segítettünk Mi is ). Pedig Anyáék annyira akarták :(. Azért jó kis délelőtt volt!Pénteken pedig megint sor került a következő baba-talira. Most Boróka és Mika (ikerpár lányok) adtak helyet Törökbálinton az eseménynek. Ott volt még Andi néni Bogival és 1 másik néni Pankával és az 5 hónapos Borival. Szóval megint Én voltam egyedül fiú és hoztam is a formámat. Minden szétpakoltam, mindenhol motoroztam és mindenhova felmásztam. De azért volt végre 1 társam is a buliban Mika személyében, akinek nem kellett kétszer szólnom, hogy milyen szuper dolog a hinta-ágyat rángatni :).

Hétvége

Szombaton megünnepeltük Patrik barátom Apukájának, Pisti bácsinak a szülinapját. Ő főzött bográcsban fincsi pörköltet, Andi pedig csinált hozzá nokedlit. Kapott ajándékba 1 kukta sapkát és 1 szakács kötényt, amit ezentúl szigorúan fel kell vennie amikor főz!!!! Mi hárman - Timi, Patrik és Én - jól elvoltunk, homokoztunk, motoroztunk, huncutkodtunk, stb. Bár azért sokszor igényeltük felnőtt társaságát is, mert még nemigazán tudunk magunktól eljátszani. A szüleink ennek ellenére nagyon jól érezték Magukat, és nagyon sokat nevettek. Másnap délelőtt amíg Én kimentem Apával és a többiekkel motorozni a pocsolyákba (mivel esett az eső), addig Anya elvégezhette a háztartásban elmaradt teendőit. Majd 1 jó kis ebéd és alvás után csapatostul elmentünk a közeli állat-menhelyre, ahol sok-sok állatot fogadtak már be. Viszont most zárva volt, így csak kintről tudtunk belesni, és láttunk lovakat és hallottunk sok kutyust. Állítólag vannak még struccok, lámák és mosómacik is. Aztán tovább sétálgattunk és eljutottunk a közeli Mo-ig, ahol Andi halált megvető bátorsággal mászott fel a hídig :). Itt már éhesek voltunk és hammáztunk 1 kicsit, majd aztán lesétáltunk a Rákospatakig. Közben hozzánk csapódott 1 édes kiscica is, aki később talált magának más gazdijelölteket, Timi szüleinek szerencséjére, aki nagyon haza akarta vinni a macsekot. A pataknál volt 1 nagy kidőlt fa, amin jókat sétálgattunk. Hazafelé még megálltunk kavicsokat dobálni:).Este aztán még ott maradtunk 9ig Patrikéknál, ahol kifulladásig játszottunk szüleink nagy örömére, hiszen senkit sem kellett este aztán altatni. Én személy szerint 2 pillanat alatt elaludtam, de a szüleimnek sem kellett sokkal több :).

Szülinapi köszöntés

Nagyon Boldog Születésnapot kívánunk Pisti bácsinak!!!

Szelíd motorosok

Tegnap este motorok zajától volt hangos az utcánk. Négyen - Timi, Dorina, Patrik és Én - birtokba vettük az aszfaltot és úgy hasítottunk, hogy Anyáék alig győztek utólérni Minket. Az utcabeliek persze mosolyogva figyeltek, hiszen nem mindennapi látványt nyújtottunk :)!Itt éppen lovagiasan bevárom Dorinát :).

Ma pedig folytattuk a motorozást. Az egyik háznál tartanak libákat, tyúkokat és birkákat. Innen alig tudtunk elszakadni. Adtunk a libáknak és birkáknak még füvet is, amit különösen élveztünk. És volt ott még 1 aranyos kis fekete cica is, aki nagyon játékos volt.

Szorgos Ricsi

Vasárnap az egész napot Nagyival töltöttem, mert Apa és Anya elmentek Anya régi munkahelyére 1 kis tisztasági festés csinálni. És mivel szerintük Én láb alatt lettem volna, így megkérték Nagyit, hogy vigyázzon Rám. De nem igazán értem, hogy miért is nem vittek magukkal, hiszen szombaton, amikor összepakoltak a festéshez, akkor sokat segítettem nekik pakolni és szerelni :)! Ezek a szülők!

"Kinek nevelünk?" - a la Hugomum

Tegnap olvastam Hugomum oldalán ezt a kis gondolathullámot és mivel megengedte, így közzéteszem, mert szerintem nagyon jól megfogalmazta, ami megannyi Anyában formálódik.

"Már napok óta érlelődik bennem egy kérdés, és annak megválaszolása.
Mikor először életre hívunk egy gyermeket, nem is tudjuk, hogy mi vár ránk, csak akarjuk Őt(jobb esetben).
Én évekig el sem tudtam képzelni a gyermekvállalást, egyszerűen nem fért bele az életembe. Most ezért nem jó, most azért nem, mindig találtam valami jó indokot a a halogatásra. Mígnem egyszer, valaki, (aki családtag) újra várandós nem lett, és én bevallom, nagyon rosszul érintett. "Már megint nem én"- ez volt az első gondolatom. Az ego ugye nagy úr, de hiszem, hogy akkor bennem (és talán valahol egy másik dimenzióban is) megmozdult valami...vagy valaki:)A lelkem kapuja megnyílt és az akaratom, de inkább egy belső szeretetszikra kiszállt belőlem, és megtalált valakit, aki már régóta várakozhatott a megfelelő alkalomra.Várandósságom alatt mindent szépen megterveztem, de sok fehér folt maradt, és megannyi kérdés. Milyen anya leszek? Hogyan tudok helytállni? Fog engem szeretni? Mindent meg tudok neki adni? Hatalmas felelősség, és sokszor bizony maguk alá temettek ezek a félelmek, mérgezve várandósságom csodás, és problémamentes napjait. Hál Istennek az élet utamba sodort egy-két "módszert"(jóga, meditáció) arra, hogyan tudom a szürke felhőket minél hamarabb eloszlatni, ezért egy kis idővel azután már pozitívan tekintettem a jövőbe, és türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen A GYERMEKÜNK....és megváltoztassa, felforgassa, és darabjaira törje addigi gyereknevelésről, szeretetről, önzetelenségről alkotott elképzeléseimet. Bár akkoriban erről még fogalmam sem volt.
Miután a kezembe fogtam Őt, minden addigi elvem megszűnt létezni, csak mi maradtunk, anya gyermek...földöntúli boldogság...fájdalom,félelem, kétségbeesés...majd később megérkeztek az ösztönök is. Az elején nem is olyan könnyű ezeket észerevenni, de ott vannak, és hála férjem szemetfelnyitó szavainak, sikerült megtalálnom Őket, és furán hangzik kommunikálnom velük. Sokféle nevelési elvet megismertem a kilenc hónap várakozás alatt, de teljes mértékben egyikkel sem tudtam azonosulni. Sőt, még most sem tudom egyiket sem(bármennyire is szimpatikus) kőbe vésett törvényekként vakon követni.Ők nem ismerhetik a gyerekemet. Tehát ki merem jelenteni: nincsenek elveim a nevelésben, és ezt én büszkén vállalom. Csakis magamra, a megérzéseimre hallgatok, ha tanácstalan vagyok, tanácsot-, segítséget kérek, összevetem Őket, majd végül a belső hangomra hallgatok:)))

Egy dolog, viszont nem hagy nyugodni, és csak nemrég öltött tudatformát, ahogy másokat olvasgattam, könyveket is, beszélgettem anyukákkal, gyermektelenekkel.Az egész világ, úgy érzem, mintha nem is kicsit az anyaság, anyák és gyermekeik ellen esküdött volna össze. Ahogy ideoda kutatok egyes társadalmakban, nagyon kevésben találom, az anya- gyerek kapcsolat tiszteletét, segítését, pedig ez a boldog élet egyik alapja... főleg itt, a fejlett civilizációban nem. Beteges összeesküvés, amit már sikerült legalizálni.
Értem ezalatt.
Miután egy gyermek megszületik jól bevált módszer (és többségében ez történik), azonnal elveszik az anyától, és a durva, hogy meg is tudják győzni a mitsemsejtő édesanyát félelemkeltéssel, (pl.higiéniai okokból, meg a gyerek érdekében)hogy megvizsgálják, letöröljék(mintha koszos lenne) megmérjék, ezt azt kiszívjanak innen onnan, anya pihenjen, ne is lássa a valahol egy szobában egyedül magárahagyva kétségbeesetten anyja után segítségért ordító gyermekét. Majd hazamennek, ahol az anya mindent kap, csak támogatást nem. Mert mindenhonnan az folyik, hogy a gyereknek aludnia kéne, meg az anyának szoptatni, de csak stressz, és kiábrándultság marad, vajmi kevés abból az idilli elgondolásból, hogy én és a kisbabám, milyen csodálatos is ez az együttlét. Az apa dolgozik az anya totál magára marad, vagy olyan emberekkel körülvéve, akik sokkal jobban tudnak mindent. Hangzik: ne bajlódj a szoptatással, ott a cumisüveg, abból is fel lehet nevelni egy gyereket,nem tudsz szoptatni,meg erre sem vagy képes? milyen anya vagy Te? hagyd csak sírni, had erősödjön a tüdeje, még nem alussza át az éjszakát? tenned kell valamit, vagy: ugye külön alszik? nehogy egyszer is betedd az ágyadba mert sosem szokik ki onnan, itt van ez a jó kis könyv, na ebből megtudod mit kell csinálni Nem eszik eleget, túl kövér gyerek, túl csenevész, 3 hónapos, és nem adtál neki tejpépet? nem hordozol? nem vagy jó anya. Nehogy ringasd, hozzászokik, de ebben a könyvben olvastam egy ébredésről leszoktató tuti tréninget. Nincs még napirendje? mi lesz ebből a gyerekből , sosem fog beilleszkedni az óvodába. És ha még tévénk is van, lesz egy csomó önértékelési problémánk, hogy mi még nem nézünk ki úgy, mint xy sztár, aki a szülés utáni hat héttel, már ott pózol a kamerák előtt, talpig sminkben, de hol a gyereke? ki vigyáz rá, ki eteti, fekteti, puszit ad neki, ki öleleli meg, ha fáj valamije, ha szeretetre vágyik... Aztán kiábrándultan végignézünk magunkon a tükörben. Zilált hajunk, melegítőnk lehányva, és el sem tudjuk képzelni, hogy a munkából hazajövő férjünk szépnek és kívánatosnak lásson minket. Pedig ha mi nem hisszük el..... mindenesetre felbontunk egy tábla csokit enyhítve a fájdalmunkon, és megfogadjuk, holnaptól diéta, gyökeres változás. Csakhogy holnap rengeteg lesz a dolgunk, egy "nyugodt" kétperces zuhany is csodaszámba megy majd.. És akkor viszont már nem csoda, hogy jön az elkeseredés, önértékelési gondok,a megőrülés, depresszió. hol van már a boldog anya-baba, meg apa. És a család, mint olyan szétcincálása máris elkezdődik...mire helyrerázódna az anya, lelkiekben, dolgoznia kell menni, mert nem tud megélni a család. Vagy nem sajnálja, mert legalább kikerül a kakispelenkák és babapempők rengetegéből, várja a karrier, a gyerek mint olyan, kipipálható a megoldandó feladatok listáján, pedig akár otthon is maradhatna. Na azt már nem. Vagy hónapokig bele sem mer gondolni, és kiveri a víz, hogy oda kell adnia az Ő legféltettebb kincsét, a gyermekét , és rá kell bíznia egy idegenre, vagy bölcsődébe kell adnia.Tehát a gyerekével töltött idő nagy részét az aggodalom, a félelem uralja ismét, ahelyett, hogy legalább azt az időt élvezné amit együtt tudnának tölteni.
Apropó bölcsőde. Ahol én élek , ott egy 24 órás bölcsi van a sarkon. 24 órás, nonstop bölcsi. Hol élünk?Ki neveli a gyerekünket, és kinek nevelünk?
Magunknak, hogy később elmondhassuk, milyen szép, nagy okos, tehetséges fiú-lány bújt ki belőlem? Vagy, hajlandók vagyunk valami mást is észerevenni.
Mindenki panaszkodik, hogy milyen ez a világ(köztük én is), milyen emberek vannak, lopnak, csalnak, hazudnak, senkiben nem bízhatunk, tele vagyunk előítéletekkel. Igen, ilyen a világ. De ha gyermeket kaptunk ajándékba a Teremtőtől, akkor mégegy esélyt is kapunk ezzel, hogy a Világot megváltoztassuk. Ha ezt magunknál kezdjük gyermekünk automatikusan fog változni, hiszen Ő a mi tükörképünk, még akkor is, ha azt perpillanatat nem látjuk, vagy nem fogadjuk el. A gyermekünk lesz a kulcsa az eljövendő, új nemzedéknek. Ők olyanok lesznek, amilyenek, amit hoztak magukkal útravalóul. Ha egy agresszív-szeretethiányos környezetben nőnek fel, akkor nem csoda, ha maguk is olyan felnőttekké válnak. A Világot meg lehet "menteni"...még nem késő. Sosem késő.
De hogy tudnánk egy világban-másokban-önmagukban bízó, magabiztos felnőttet felnevelni, ha már a születése után magára hagyjuk őket,vagy otthon a rácsos ágyban, könyvekből, holmi mások által kitalált elvekkel neveljük, vagy végtelenségig beszabályozzuk, mert akkor tanulja meg igazán, vagy nem állítunk korlátokat, és nem lesz kapaszkodója. Vagy ha kiabálunk velük, a mértéktelen fogyasztást mutatjuk például, ha szemetet dobálunk, ha minden kéregetőről azt hisszük csaló,ha elfordulunk a beteg emberektől, ha mértéktelenül állatokat öldökölünk, ha környezetetszennyezünk (már az otthonunkban is), ha egészségtelen ételeket fogyasztunk...
Persze nincsen tökéletes út, és vannak, akik nagyon mélyről jöttek, mégis megtalálták a fényt...de ez keveseknek sikerül.Szóval, ha jobb világot akarunk és gyermekünk van, lássunk túl önnön egónk mindent mérlegelő, minket marionett bábként mozgató színházasdit játszó fátylán, és hallgassunk a belső megérzésünkre, ahol csak a szeretet, az önzetlenség lakik, és próbáljuk ott megtalálni döntéseink, tetteink motívumát. Hamár gyermekünk van, lássuk meg, hogy Ő nem a mi tulajdonunk, és nem magunknak "neveljük" Őket. EMBERT nevelünk!Hallgassunk belső ösztöneinkre, és ne másra.De mikor a legmegfelelőbb az idő, hely, alkalom, hogy tegyünk magunkért, gyermekeinkért a Világért? Szerintem a legjobb pillanat: MOST."

15 hónap

Anya ezt találta 1 oldalon a 15 hónapos fejlődésről.

*13-15 hónapos korban sok baba már egyedül jár és egyre több lépést tesz egyedül. – Én már régóta szaladok ész nélkül !
*Egyre ritkábban esik el. Képes lehajolva felvenni valamit, befordulni vagy hirtelen megállni. – Ez is kipipálva, bár azért még mindig esek-kelek, ha belejövök a futkározásba!
*Szívesen játszik olyan játékokkal, amelyeket maga után tud húzni, vagy amelyeket tologathat. – Ez igaz, mert a kedvenc játékaim közé tartozik a tologatós kisegerem és a vakkantós húzogatós kiskutyám! Ezen kívül szeretek könyveket lapozgatni, de ahhoz nincs türelmem, hogy megvárjam, hogy olvassanak is belőle!
*Keze is egyre ügyesebb, és tudja forgatni a csuklóját. – Anya ezt még nem vette észre, de tényleg határozottabban fogok meg tárgyakat!
*Két-három kockából tornyot tud építeni. – Inkább csak rombolok, de már nem olyan nagy hévvel!
*Ceruzával, krétával rajzol, firkálgat. – Még nem próbáltam, de fokozott érdeklődést mutattam egyik nap Anya színes tollai iránt!
*Egyéves kora után már lassabban nő, és a korábbiakhoz képest kevesebbet eszik. – Ez nem igazán igaz, mert rengeteget eszem, bárhol és bármikor! Kivéve, ha olyat kapok, ami nem ízlik vagy ha éppen fontosabb dolgom van és mennem kell :)! A súlyom attól függ hogyan mérnek. Ha egyedül állok a mérlegre, akkor 10kg, ha Anyával, akkor 12. De legyek 11 :)! A magasságomat nem hagyom megmérni, de a 74es ruhák már kicsik, és a 80asok meg éppen hogy jók. Anya egyébként még mindig szokott pürésíteni, mert a fogaim megálltak a növekedésben és mindössze 6 van még mindig (felül 2 alul 4 metsző) és azok sem bújtak ki teljesen.
*A babák fele ilyenkor már tud egyedül inni a poharából, és ügyesen használja a kanalat. – Hát Anya nem nagyon hagy pohárból inni, mert legutóbb is mindent magamra öntöttem, de itatós pohárból már szuperül megy egyedül. Kanállal pedig ügyesen tudom megetetni Anyát vagy Apát, de Magamat még nem igazán !
*Egyre határozottabban fejezi ki a kívánságait. Előfordul, hogy kisebb-nagyobb dührohamot kap, ha valami nem az elképzelései szerint történik. – Ez igaz!!! Anya órákat tudna mesélni az ilyen dühös pillanataimról!
*A 14-15 hónapos kor vége felé elkezdődhet a "nem-korszak": a baba egyszer csak mindenre nemet mond. – Nem igazán mondok semmit. Csak azt, hogy hamma (éhes vagy szomjas vagyok), vau (kutya), hinta (hinta) és gagyogok sokat a saját nyelvemen, viszont mutogatok és gesztikulálok, hogy elérjem amit akarok!
*Egyre jobban unja a járókát is. – Nincs járókám, de tényleg unom a zárt tereket és leginkább a kertben szeretek lenni!
*Plusz infók még:
- Szeretek: barátokkal játszani, kergetőzni, buborékot fújni, plüss állatokat ölelgetni, rendetlenkedni, meztelenkedni, pancsizni, madarakat, autókat buszokat és repülőket nézni
- Utálom: ha aludnom kell, ha pelenkáznak, sokáig ugyanazt csinálni.
*Ezenkívül már sok mindent megértek, csak kevés dolgot akarok megcsinálni, mert már most tudok szelektálni fonots és nem fontos dolgok közül :)!
*Valamint a szüleim bánatára pillanatok alatt kisangyalból kisördöggé tudok változni és ehhez még 15 hónap alatt sem szoktak hozzá.

Hát azt hiszem röviden ennyit most rólam, mert több fontos dolog nem jut eszembe.

Locs-pocs

Mivel tegnap és ma is még szépen esett, így ma itt volt az ideje 1 kis pocsolyázásnak. Reggel ugyan még szemerkélt, de mivel nem vagyok papír-macska :), ezért teljes menetfelszerelésben kimentem Apával a kertbe. Imádtam! Aztán később az utcán folytattuk Patrik barátommal. Belemotoroztunk minden pocsolyába, dobáltunk kavicsokat és élveztünk minden pillanatot. De beszéljenek a nehezen elkészített (mivel sehogy sem akart egyikünk sem modellt állni, amíg Anyáék fotózni akartak) képek helyettem!! Útban a Rákospatak felé találtunk pár ember nagyságú szép és virágzó virágot is (parlagfű - Anya), amit Andi néni és Anya szélmalom-harcuknak tekintve , de próbáltak kihúzogatni.

Megvagyunk

Ma meg lettem szólva, hogy elhanyagolom a blogírást. Ez igaz, de szinte minden este bedőlünk Anyáékkal együtt az ágyba és szinte semmire sem jut így időnk.

De most itt az újabb hiánypótlás ideje :).

Szóval történt, hogy 1 pénteken 2 héttel ezelőtt Apa és Pisti bácsi beterveztek 1 egész napos horgászatot Péteribe. Mivel még nem igazán jártak ott, ezért még csütörtökön Patrikkal és Andi nénivel együtt elmentünk édes hatosban, hogy felmérjük a terepet. A hely szép volt, nagy füves területtel, bográcsozós és sütögetős hellyel, híddal és büfével. Kultúrált és szép helynek tűnt, így ettünk, ittunk, labdáztunk és kavicsoztunk is ha már ott voltunk :).

Hamar a horgunkra is akadt Patrikkal 2 csinos kislány, akik odacsapódtak Hozzánk és a pokrócunkhoz . Cserfesek, kedvesek és aranyosak voltak. Nem maradtunk sokáig, de tetszett Mindenkinek a tó. Másnap hajnalban Apáék el is indultak, mi pedig délután csatlakoztunk Hozzájuk Anyáékkal. Sajnos Apáék csak a fejüket és a botot fogták addig, merthogy nem volt aznap kapásuk. Ráadásul még írtó meleg is volt a tóparton, de szerencsére a nagy lombos fák azért sok árnyékot adtak. Mi addig amíg a fiúk tovább próbálkoztak repülőket és kacsákat néztünk, meg tollasoztunk, pihentünk és huncutkodtunk, mivel hiába próbáltak Anyáék elaltatni Minket Patrikkal, Mi állandóan próbáltunk kibújni ez alól! Aztán mikor már eleget üldögéltek Apáék a tónál és megunták, akkor felpakoltak. Anyáék pedig jót mosolyogtak Rajtuk, mert úgy néztek ki a cuccukkal, mintha szigetlakók lennének. Aztán persze jött a tőrdöfés az egójukban amikor a halőr néni megkérdezte mit fogtak, és amikor Apáék mondták, hogy semmit, akkor a halőr néni megkérdezte, hogy nem horgászni jöttetek?. Na ekkor kitört Andiból és Anyából a nevetés, és alig bírták visszafojtani. Majd hazáig nevettek még, de lefagyott az őszinte mosoly az arcukról, amikor látták, hogy elaludtunk, hiszen így veszélybe került az esti lefekvés. De aztán sokat dolgoztak az ügyön és nem volt komolyabb probléma alváskor.

Vasárnap pedig átmentünk Timi barátnőmékhez megünnepelni a szülinapját. A kert szuperul fel volt díszítve lufikkal. Volt Micimackós pohár, terítő, tányér, sok-sok enni és innivaló és torta is. Jókat játszottunk és kergetőztünk Andival, báboztunk Anitával, autóztunk, motoroztunk. Sajnos Apa és Anya nem voltak a toppon, hiszen előző este voltak az esküvőn és hajnaliban kerültek ágyba. És mivel nem az együttérzésemről és alvásomról vagyok a leghíresebb ezért nem sokáig hagytam Őket szundizni. Gondolhatjátok, hogy érezték magukat, de még annál is szarabbul néztek ki! DE a bulin nagyon jól érezték magukat, és sajnálták, hogy már rövidülnek a nappalok és korábban sötétedik, ráadásul vasárnap lévén Apáéknak másnap dolgozni kellett menniük.
Most hétfőn pedig megint itt volt az újabb babatali ideje. Képzeljétek megint egyedül voltam férfi, hiszen 4 lánnyal voltam + anyukájukkal. A hangulat megint szuper volt. Bogiéknál voltunk, és az ikerpár Mika és Boróka, valamint Hanna is eljöttek. Sokat játszottunk és finomakat ettünk Andi néni (nem Patrik barátom anyukája, hanem Bogi barátnőméjé) jóvoltából. De mivel most kezdett Mindenki hozzászokni a napi egyszeri alváshoz, így ez a találkozó nem tartott túl sokáig. De megbeszéltük, hogy legközelebb hamarabb kezdünk.